A második verseny, Szlovénia

180 pont

Szlovénia gyönyörű: csodálatos hegyek, rajtuk keresztül alagutak,  bársonyos zöld lankák, a lankákon meg tehenek. A lehetetlenül meredek lankákon is.
És eső.
Annyi, amennyit elképzelni sem akar az ember.

Péntek délután érkeztünk meg a verseny helyszínére, a Ljubjanától 15km-re fekvő Zbiljébe. Az apró település határában nem is számítottunk olyan pihenőparkra, mint ami várt ránk. A Száva partján óriási füves terület, egy kedves kis snack bár, strandröplabdapályák, és – óriási szerencsénkre – egy aszfaltozott kosárlabdapálya.Az eredeti tervek szerint a csapatok lettek volna a füvön, viszont annyi eső esett, hogy a szervezők úgy döntöttek, hogy a bevételeikről lemondva visszamondták az összes kiállítót, akik a kosárpályán kaptak volna helyet eredetileg. Így a kosárpálya lett a miénk – a füvön pedig a kacsák úszkáltak vasárnap. Egyébként tényleg, mert akkora pocsolyák alakultak ki, hogy a kacsáknak nem ért le a lábuk bennük.

Szombaton aztán felállítottuk a sátrat, berendeztük, elhelyezkedtünk. És mivel az eredeti tervek szerint az előző hétvégi olasz versenyről érkeztünk volna, vártuk a szervezőktől megrendelt húsokat és a szervezők által biztosított eszközöket.

Ez volt az első KCBS verseny Szlovéniában. A nyár elején Tállyán sütésoktatást és bíróképzést tartó Jim Johnson és Wayne Lohman, valamint a feleségeik: Becky Johnson és Maria Lohman is részt vett az eseményen. Jim előadást is tartott, Wayne és Maria pedig a verseny levezénylésében segédkeztek.

Kora délután bukkant fel a sátrunknál Wayne, hogy ellenőrizze a húsokat. A húsokat, amik még mindig nem érkeztek meg hozzánk. Így aztán lázas keresésbe kezdtünk, hogy megtaláljuk Dejant, akitől a húsokat rendeltük. Végül aztán meglettek a húsok, és megtörtént az ellenőrzés is: megkaptuk a matricát a sátrunkra, indulhat a verseny!

A szombatok általában lassabbak, unalmasabbak. Kipakolás után csak várunk: hol a hús ellenőrzésre, hol a team meetingre. Valódi munka csak valamikor este kezdődik.

Tudtuk, hogy a négy kötelező kategória mellett van egy választható ötödik, de ezzel egyáltalán nem foglalkoztunk. Aztán amikor a team meetingen nekünk szegezték a kérdést, hogy részt akarunk-e venni a Mistery Box kategóriában, akkor gondolkodás nélkül mégis igent mondtunk.

Számunkra ezután derült ki, hogy mit is jelent ez valójában. Kaptunk egy papír szatyrot benne egy pár, nagyjából egy arasznyi szlovén kolbászt. Leginkább talán a mi debreceninkhez hasonlít, általában nem cifrázzák a szlovének, megsütik és mustárral fogyasztják. Na, ebből kellett kihozni valami jóval kreatívabbat.

Beültünk a Száva parti kávézóba, hogy kitaláljuk, mit kezdjünk a kolbásszal. Amikor már volt néhány használható ötletünk, elmentünk megnézni, hogy milyen alapanyagokat tudunk beszerezni hozzá. Így született meg végül a kolbászos lecsós rétes Grana Padano vitorlával és kolbász morzsával. (A lecsóhoz természetesen először kicsit megfüstöltük a paprikát és a paradicsomot is.)

Éjszaka aztán kezdődött a sütés.

 

Vasárnap délelőtt elkészítettük a petrezselyem ágyat a dobozokba, aztán dél előtt pár perccel elkezdődött a tálalás. Déltől fél óránként kell beadni a dobozokat. Először a csirkét, aztán a sertés oldalast, harmadikként a pulled porkot, és végül a szegyet.

Kettőkor pedig a Mystery Boxot.

A rétest a szegy tálalásakor kezdtük sütni a Green Eggben. Amikor felnyitottuk, hogy ellenőrizzük, mindig sokan kíváncsiskodtak, hogy mégis mi az a fura hurka a smokerben. A tálalásnál kicsit bajban voltunk, mert eredetileg úgy képzeltük, hogy a Grana Padano vitorlát beleállítjuk a rétesbe. Igen ám, de sehogy sem lehetett becsukni úgy a dobozt. Így azért nem lett olyan szép a doboz, mint ahogy elképzeltük.

A kötelező kategóriák után a Turn In Table-nél (az asztalnál, ahol be kell adni a dobozokat) már nem volt senki. Először a frász jött rám, hogy kicsúsztunk az időből. De szerencsére nem erről volt szó. Maria Lohman jött ki a kávézóból, hogy átvegye a dobozt. Annyira remek érzés volt, hogy jól sikerült a rétesünk, hogy amikor átadtam neki a dobozt, egyszerűen közöltem vele: ez a legeslegjobb Mystery Box. Maria kifejezetten örült ennek a kijelentésnek. Tetszett neki a magabiztosság. Pedig ha tudta volna, hogy csak az izgatottság beszélt belőlem. 🙂

Nagyon vártuk az eredményhirdetést. A bécsi versenyt kicsit kudarcként éltük meg, kíváncsiak voltunk, vajon sikerült-e fejlődnünk azóta.

Először a Mistery Box kategóriában hirdettek eredményt. Óriási élmény volt, hogy életünk második versenyen, és életünk első Mystery Boxával mi lettünk az elsők.

A színpad előtt Maria adta át nekünk a maximális pontszámért járó kitűzőt. Széles mosollyal kérdezte: „Emlékszel még, mit mondtál amikor beadtad a dobozt? „This is the best Mystery Box ever!” És az is! Igazad lett!”

Kiderült, hogy a bécsi versenyhez képest mindenbe javítottunk.

A 25 induló közül csirkével a 10., oldalassal a 8., pulled porkkal a 15., szeggyel pedig a 14. helyen végeztünk.

Összesítettben a tizenharmadikok lettünk. A bécsi 20. (utolsó) hely után ez elég szép fejlődés. 🙂

A szegy kategóriát megnyerő Nyárspolgár BBQ Team, akik az összesítettben ötödikek lettek, a két sertés kategóriában épp előttünk végeztek, a csirke ezen a versenyen viszont nekünk jött össze jobban.

Vélemény, hozzászólás?

(*) Required, Your email will not be published

7 − 6 =