Az egész úgy kezdődött, hogy… a jó ég emlékszik már rá pontosan. Az egyik esemény hozta a másikat, és csak azt vettem észre, hogy már elkapott, már forgat minket, nincs menekvés, ebből bizony verseny-BBQzás lesz.
Egy másik (valahol ott indult a láz) projekt kapcsán épp már majdnem elkészült az első, teljesen saját kezűleg készített offset smokerünk. Milyen szép ez a királyi többes, pedig én csak csodálom az építést. Többekkel beszéltem menet közben, és minden alkalommal kiderült, hogy a ‘saját építésű smokerünk van’ az valójában azt jelenti, hogy mi kitaláltuk, milyen legyen, aztán kerestünk egy lakatost, aki megcsinálta. Nos, az Ember úgy indított, hogy vásárolt hegesztő felszerelést meg plazmavágót, és tényleg saját kezűleg csinálta végig a smokert.
Na, de nem is ez a lényeg most.
Előzetes nehézségek
Szóval a smoker épp már majdnem készen volt, és akkor kiderült, hogy itt lesz ez a bécsi verseny, hát akkor ne várjunk már októberig a tállyai versenyre, kezdjük már most! Az utolsó hét eseményei teljesen összemosódtak: az utolsó simítások a smokeren, saját fűszerkeverékek kidolgozása, jajj,még gyorsan kéne húst is szerezni, de nem ám akrámilyet, vegyünk vastag fóliát, az étkezőasztalunk permanens kelléke lett a mérleg és mindenféle fűszerhegyek, el ne felejtsünk Irixet venni, kell bérelni egy furgont is, hogy valahogy kijusson az a sok cucc Bécsbe… Így visszagondolva rémálom volt a múlt hét.
Persze minden alakulgatott szépen. Meglett a húslelőhely: a Mészár Steak. Gál Hentesutánzat József megbeszélte a beszállítóval, hogy kanyarint nekünk Boston buttot a mangalicából, amit épp vágni fog. Ez a vágás a kontinensen ugyanis nem triviális, ha bemész a sarki henteshez, esélyes, hogy azt sem tudja, miről beszélsz. Aztán amikor mentünk a húsért, kiderült, hogy mégsem úgy vágták, ahogy kértük – elfelejtették. Hentesutánzat kapta telefont: “Ferikém! Hát nem ezt beszéltük meg! Akkor most az van, hogy vágnod kell egy másik mangalicát. Most. Nem, nem érétem meg! Verseny lesz, érted? Kell és kész!”
Aztán azért lett kaland a szeggyel is, mert az meg valami rejtélyes módon csak nem akart megérkezni. Végül szombat hajnali 5-kor, már Bécsbe menet tudtuk átvenni a szegyet, amit este már sütni akartunk.
Szombat
Több hetes hajtás után az utolsó napokat még jobban megtolva indultunk végül szombat hajnalban. Bécsben aztán berendezkedtünk a magunk 7 x 7 méterén. Akkor jöttünk rá, hogy a sátor, amiben aludni szerettünk volna, már nem fog elférni a kijelölt helyünkön, de messze még az éjszaka, hát napközben nem is igazán törődtünk ezzel.
A szombat nem volt izgalmas, sőt. Viszont annál forróbb volt, szóval csak csöndesen szenvedtünk ahol éppen voltunk. Délben megvolt a húsvizsgálat, minden rendben találtak, így kaptunk egy matricát a sátorra.
És akkor szép komótosan nekikezdtünk a húsokat zsírtalanítani, csirkebőrt tisztítani. Meglehetősen vicces élmény volt, ahogy szinte a semmiből, azonnal a sátrunk elé gyűltek páran nézni a roppant érdekes műveleteket. És rém furcsa volt, hogy emberek néznek minket, miközben zsírt farigcsálunk le húsdarabokról.
Délután 5-kor volt egy eligazítás, aztán mivel ez volt életünk első versenye, kaptunk egy kis extrát is. Utána unatkoztunk tovább – úgy látszik, a szombatok már csak ilyenek.
Aztán este 10 előtt egy kicsivel végre begyújtottuk a smokert, 11 körül bekerült az első hús is.
(Hamarosan jön a bécsi kaland második része.)